2013. jan. 25.

esőbot

ESŐBOT
korosztály: akinek: 0+, akivel: 4+
kellékek: (itt) 2,5 cm átmérőjű
papírhenger, kb. 25 db, 2,4 cm-es szög,

erős papírragasztó, papír, kétféle
(akril)festék, ecset, vizesbödön, színtelen
lakk, olló,
töltőanyag: lencse/sárgaborsó/rizs/gyöngy
elkészítési idő: 45-60 p
játék: énekléshez,
mondókázáshoz, zenéléshez...
kivitelezés: animam
































Az esőbot feltehetőleg dél-amerikai  idiofon hangszer, vagyis a zivatar. Belül a tüskék (itt szögek) spirálisan helyezkednek el, így amint a benne rejlő apró gyöngyök, kavicsok vagy termések lecsorognak, fennakadnak rajtuk és (ahogy a Wikipédia is írja) - az eső hangjaira emlékeztető finom neszeket lehet vele kelteni.

Ezt a házi készítésű esőbotot először csináltam - nagyon szép hangja van! Következőleg egy nagyobb átmérőjű, hosszabb csővel fogok próbálkozni, hogy tovább csorogjanak benne a szemek.
Vettem egy erősebb papírhengert (papírtörlő középső hengere, ami a WC-papír gurigájánál erősebb kartonból készült), ami kb. 25 cm átmérőjű volt, ehhez kerestem olyan szögeket, melyek épphogy átérik a belsejét, de a túlfalat már nem lyukasztják át. A henger spirálja mentén könnyedén be tudtam verni a szögeket.
Ezután slendriánul vágtam ki egy kör alakú papírdarabot, hogy lezárjam a henger egyik végét, erősen le is ragasztottam (ducktape-et használtam, de papírragasztó is megteszi, sőt, szerintem az akrilfesték a celluxra is fogott volna), tölcsérrel betöltöttem a lencsét (a tálban lévő adag 1/3-a elég is volt, ezen kísérleteztem is egy sort), lezártam a másik oldalt.
A végére maradt a festés - ezúttal a pocsolyába eső vízcseppek vetette körkörös hullámokat imitáló, koncentrikus körökkel.
Száradás után érdemes lakkozni, ha 0-3 évesnek készítjük, figyeljünk a lakk összetevőire - legyen 'gyerekbarát'.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése